Mit tanultam a gyerekek házimunkára való szoktatásából?

Az a helyzet, hogy elég sokat tanultam a 3 hétből. Egyrészt az, hogy 3 hét marha kevés arra, hogy a gyerekek úgy gondoljanak a házimunkára, ahogy én szeretném: felelősségnek érezzék kötelesség helyett, a család életében való részvételt lássák benne és természetes legyen nekik, hogy a tiszta otthon fenntartása szinte mindennapi tevékenység.

Szóval az első és legfontosabb a türelem – merthogy rájöttem, annak híján vagyok azért, gyorsan szeretnék drasztikus változást, pedig a megértésnél kell kezdeni:

• Értsék meg, mit jelent mondjuk egy tiszta padló, miért érdemes port törölni még akkor is, ha percekkel később a por megint rászáll mindenre vagy miért érdemes rendszeresen törölgetni a kilincseket, villanykapcsolókat.
• Legyek világos – mi mit jelent, mit értek az alatt például, hogy “intézd el a mosást” vagy épp mi meddig tart. 
• Ne zúdítsak rájuk rengeteg munkát – gyerekek, a suli a legfontosabb.
• Soha ne használjam büntetésnek a házimunkát – épp azt akarom elkerülni, hogy rossz élményt társítsanak hozzá – meg egy ingerült anyát.
• Minden gyerek más, érdemes valami trükköt is belevinni az egészbe, mint például ahogy én csináltam a játékkal, de van ezernyi más módszer is, nem biztos, hogy mindenkinél bejön ugyanaz, próbálkozni kell.