Kész volt a mesterterv:
- A múlt hetiek tapasztalata után arra jutottam, hogy minden feladatnál, amit rájuk bízok, felügyelem a gyerekeket, de persze el is mondtam nekik, hogy mit hogyan csináljanak, csak azért mégiscsak rájuk-rájuk nézek, nehogy idő előtt megunják vagy túlságosan játékba csapjon át a házimunka.
- Másrészt mindenkire olyat bízok, amit szívesen csinálnak és képesek is rá, azért egy négyévestől majd nyilván nem várok el egy garázstakarítást.
Az a helyzet, eléggé belejöttek, sőt, ami a leginkább meglepett, a nagyobbak fel is ajánlották, hogy segítenek még pluszban is, amiben tudnak. Na, a harmadik napon ütött be a ménkű: a középső elkésett az edzésről, mert belefeledkezett a ruhák elhajtogatásába – ekkor jól meg is sértődött rám, a nagyobbal meg összevesztem, mert nem lett kész időben mindennel és tök égő volt neki, hogy nem tudta áthívni a barátait hétvégére, mert a szobája kitakarítására már nem maradt ideje.
Bevallom, vérszemet kaptam, mikor közölték, hogy mennyire bevált ez a feladatleosztás és ahogy teltek a napok egyre több mindent bíztam rájuk. Egy fontos elemet felejtettem ki: nem közöltem, kb. mennyi időt fog igénybe venni az adott feladat, amire megkértem őket – pláne, hogy mellette meg elvárom, hogy helytálljanak a kötelezettségeikben is, mint a suli vagy órák utáni elfoglaltságok.
Úgy néz ki nekem kell egy checklist, mi mindent vegyek figyelembe, ha szeretném, hogy minden gond nélkül tanuljanak meg bekapcsolódni a házimunkába.
