Miután a sztrájk 4. napján összeszedtem, min kellene változtatnom, ahhoz, hogy a gyerekeknek ne nyűg legyen a takarítás, úgy döntöttem, az utána következő napokon szépen sorban ezeken haladok végig. Először is összekapartam a gyerekeket egy délután, azon ritka alkalmak egyikén, mikor az összes épp egyszerre volt otthon – a két nagyobbnak ott a sok sulis elfoglaltság – majd előzetesen felmérve, kinek, mi feküdne igazán, kiosztottam a feladatokat.
- A legnagyobb kapott garázstakarítást, mosást, szobája teljes kitakarítását, bevásárlást.
- A középsőre ruhahajtogatást osztottam, segítenie kellett a főzésben és még beágyaznia is.
- A legkisebbnek meg a fehér és színes ruhák szétválasztását, zoknik összepárosítását, porolást adtam, meg hogy segítsen a játékseprűjével a felseprésben.
Adtam azért határidőt, biztos, ami biztos, kész volt a terv, mindenki előre látta a feladatát – és mégis, csak a feladatok mindössze fele valósult meg, azok nagy része is ímmel-ámmal:
- Kiderült a szobatakarításról nem ugyanazt gondoljuk például a nagyfiammal, ruhák elrakása és a rendrakás megvolt, de a porszívózás, portörlés, ablaktörlés már nem tartozik bele neki az ezzel kapcsolatos teendőkbe. Ahogy a mosásnál sem, az, hogy ki is teregessen.
- A középsővel jól haladtunk, legalábbis tök ügyes volt a főzésnél – valahogy mindig a konyhai feladatokban lelkes leginkább, lehet szakács lesz ez a kölök – de a tiszta ruhák elrakása már nem kötötte le, többségük rendes hajtogatás nélkül landolt a szekrényben.
- A legkisebb mint a kisangyal úgy párosította a zoknikat, esküszöm, még élvezte is, a seprésben viszont azt találta inkább játéknak, az én orrom elől hogyan húzhatja el a már csak lapátra váró kupac piszkot.
Azt hiszem ott hibádzott az egész, hogy nem voltam elég világos. Úgy tűnik annyi év takarítás után nekem evidens, hogy mi tartozik a mosás vagy a szoba kitakarításába…vagy épp simán elvárom egy 4 évestől, hogy értse, mégis mi a fenéért seperjük fel inkább a piszkot ahelyett, hogy játszunk vele…
