Korántsem csak azért jó, ha bevonjuk a gyerekeket a házimunkába, mert azzal megkönnyítjük a saját dolgunkat. Tanulmányok sora igazolja, hogy számos pozitív hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére is.
Ez a téma a mai napig megosztja a szülőket. Az ellenzők közül sokan amellett érvelnek, hogy a gyerek egyetlen feladata az iskola, koncentráljon arra, ne rójunk még plusz terhet a nyakába, azért vagyunk mi, hogy elvégezzük a házimunkát. Nos számos pszichológus szerint ez a legrosszabb hozzáállás, amit csak tehetünk.
A házimunkába való bekapcsolódás többek között az érzelmi jóléthez, a pozitív önképhez járul hozzá úgy, hogy segít megtalálni a helyet a családban és fontosnak, kompetensnek érzik magukat attól a gyerekek, hogy a szülő rájuk bíz egy olyan feladatot, ami a közös otthon fenntartásához szükséges. Ez az érzés aztán kihat az élet több területére is: magabiztosabban vágnak neki egy új feladatnak, nem rettennek vissza a kihívásoktól és megtanulnak felelősségteljesebben viselkedni kötelességeikkel szemben.
Erre jutott például az a 25 éven át tartó kutatás, melynek huszonéves résztvevői közül azok váltak sikeresebbé, akik azt állították, már gyerekként, akár 3-4 éves kortól bevonták őket a házimunkába. A kutatásban 84 fiatal felnőttet vizsgáltak – többek között a szülő-gyermek kapcsolat, a házimunkában való részvétel és a későbbi, életben elért sikereik alapján – különböző életkorokban (3-4, 9-10, 15-16 évesen, majd később huszonéveik közepén).
Abban az esetben azonban, ha 15-16 éves korukig a gyerekekre alig vagy semmiféle házimunkát nem bíztak, kevesebb sikert értek el huszonéves korukra. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a házimunkán keresztül tanult felelősség akkor válik előnyükre igazán, ha ezt minél korábban kezdjük el. Ezen kívül azok a gyerekek, akik többet segítenek otthon, szorosabb kötődést éreznek a szüleik iránt és ez a kapcsolat segíti őket abban, hogy átvészeljék az élet stresszes pillanatait.
Ami fontos, mindig az életkoruknak megfelelő feladatokat adjunk ki nekik!
