A rágó nemcsak a takarításnál okozhat fejfájást – környezetre gyakorolt hatása is elég komoly jelentőséggel bír. Részben azért is, mert gyakorlatilag alig találsz olyan helyet lakóhelyed körül, ahol ne találkoznál vele – parkokban, közintézményekben, köztereken, szórakozóhelyeken. Épp ezért, mivel mindenhol ott van, érdemes elgondolkozni, hogyan hat a környezetünkre.
A rágógumi az ókori görögök óta létezik – vagy legalábbis maga a szokás, a nem étkezési céllal történő rágás már akkor is létezett, csak akkor ők még a masztix fából nyert, gumihoz hasonló anyagot rágtak, később a világon több helyen a lucfenyő nedvéből nyert anyagot rágcsálták az emberek. A 19. században próbálkoztak egy bizonyos fajta fa gyantájából rágógumit készíteni több-kevesebb sikerrel, de egyébként elég sokáig népszerű is volt. Ennek köszönhetően gondolkodott egyre több gyártó a továbbfejlesztésen és jutottak el végül egy szintetikus polimerhez, a polizobuténhez (amiből manapság az autógumik is készülnek egyébként).
A jelenkori rágók ugyan strapabírók, egyszerű az előállításuk, de cserébe egyrészt megemészthetetlenek a gyomor számára, másrészt pedig környezetszennyezőek is. A világon évente ugyanis kb. 560 000 tonna rágógumit rágunk el, aminek egy része a fentebb említett helyeken végzi a kuka helyett. Megoldás-e az újrahasznosításuk?
Nos igen, akár strapaálló tárgyak is készülhetnek az összegyűjtött alapanyagból. Itt igazából a probléma abban áll, hogy nincs még egy rendszer, ami alapján szelektíven gyűjthetjük az elhasznált rágónkat. Ha ugyanúgy lehetőségünk nyílik rá, mint pl. a műanyagflakonok esetében, akkor van remény, addig is viszont próbáljunk minél kevesebbet rágózni!
